Sziasztok!
Tudom, tudom, nagyon régen írtam, de mindjárt meglátjátok mi az oka :)))) Vagyis Ki :)
Hát nem gondoltam volna, hogy engem még zavarba lehet hozni az életem során. Nem vagyok egy zavarba eső típus, de úgy tűnik van a világon egy olyan ember akinek ez elég jól sikerül. Érzem, ahogy bevörösödök, hogy mosolygok, hogy nem oda figyelek amire kell, pedig nincs is jelen, hanem csak egyszerűen létezik. Majdnem elveszítettem és majdnem eldobtam őt magamtól, mert annyira meg voltam sebezve, annyira nagyot csalódtam, annyira féltem újra nyitni, és egy péntek este alkalmával sikerült a felszínre tőrnie annak az érzésnek ami mélyen azért ott pihent a lelkemben, és elnyomtam magamban. Tipikusan úgy viselkedek mint egy ötéves, ha róla van szó, ha meglátom, ha átölel, ha hozzámér. De legalább neki tetszik. Ma meg is szóltak a munkahelyemen, milyen kicsattanóan viselkedek. Én reakció képpen csak fülig húztam a szám, és közöltem, hogy igen. Valahogy ezt a mosolyt nem tudom levakarni a képemről :) Talán nem is akarom? Sőt egyáltalán nem akarom. Beleugrottam a mély vízbe, és még fenn lebegek, még nincs semmi ami a mélybe rántana. Újra fürdök :) A mámorban, a boldogságban, és igen a szerelemben. Asszem szerelmes vagyok. Vajon szerelem e az, ha az ember azt érzi, hogy szinte egyfolytában rá gondol, ha kirázza a hideg ha valami olyan emlék jut eszébe róla, vagy el kezd izzadni a tenyere, vagy csak fülig ér a szája és nem tudja palástolni még a buszon se, ha eszébe jut, ha végigfut a melegérzés a testében, szintén ha eszébe jut, ha a szív megdobban és csak hevesen ver? Hát mi más lenne? Ráadásul tényleg bátor vagyok, tényleg belementem és tényleg nem zártam be. Bízom benne, valami azt súgja bíznom kell benne. Nem akarok a padlóra kerülni, nem akarok csalódni, és ami a legfontosabb, Őt akarom. A nap minden percét vele tölteném, a karjaiban, a társaságában. Ez tényleg szerelem. És az a szerelem amit régen éreztem. Az ismeretlenséghez való vonzódás. Amikor nem ismered a másikat, de tapasztalsz belőle nagyon sok jót, sőt olyan jókat ami neked kell. Eddig mindig a szívemre hallgattam. Na jó Máténál már nem. De előtte lévő összes kapcsolatomnál. És nem láttam a hibákat. Ugye Tamástól megtanultam a realitást, azokat a dolgokat, hogy igenis a kézzelfogható dolgokat kell nézni. Iminél szintén ezt látom. Iminél látom azt, hogy milyen ember, milyen a hozzáállása a dolgokhoz, és számomra ez mind pozitív. Ha reálisan akarom nézni a dolgokat, akkor az mellékes, hogy helyes, hogy a barátaim szerint tökre passzolunk külsőre, hogy hogy csókol, vagy hogy milyen az ágyban. Ezek a szív dolgai. És mind pozitív. De ha az eszem szerint elemzem a dolgokat, akkor is látom, hogy bele kell vágnom, vele kell lennem, valamiért összehozott minket az élet. Emlékeztek, Tinka barátnőm mit jósolt? Ha minden rendben lesz, rendbehozom magam, akkor jön a szerelem. Bár aktakukacot jósolt :D Imi meg bútorasztalos, de nem számít, a kártyák ennyit tévedhetnek igaz? :) Legalábbis nem bánnám ha tévednének. És tényleg jött a szerelem. Két hete ismerem. Nem régóta, mééégis, mégis olyan egy hullámhosszon vagyunk, minden olyan jól passzol. Jó persze, biztos a rózsaszín köd, de ha tényleg a realitást nézem, tényleg józanul gondolkodom, akkor most még! nem tudok rossz dolgot mondani róla. Rövid az idő és elég sok időnek kell eltelnie mikor rájövök milyen dilije meg hülyesége van, de ami eddig történt már velünk, amit eddig tudok róla, háááááát....naaaagyon pozitív :)
Egy két pozitív, hogy irigykedjetek:
Megkérdezi, hogy vagyok, odafigyel rám, ha fáradt vagyok, nem nyöszörög, hanem elfogadja
Kedveskedik, meglepetéseket okoz, amikre egyáltalán nem számítok
Nagyon jó humora van, mindig rengeteget nevetek vele
A barátaimnak (egy részének) nagyon szimpatikus és pozitív véleménnyel vannak róla
Tudja milyen élni, milyen nehéz az élet, tapasztalt ilyen téren
És még sorolhatnám a sok sok dolgot amit reálisan látok benne, de elég ha én tudom ;)
A legfontosabb, hogy tisztában van önmagával, tudja mit akar az élettől, hol tart most és hova tart. Tudja milyen ember valójában, és eddig amiket elmondott tényleg így van. Szóval jelen pillanatban nagyon szerencsés embernek mondhatom magam, és remélem végre megtalálom azt a boldogságot, ami nekem is kijár. Igen, szeretnék végre boldog lenni, igazán boldog. És nem hidegzuhanyt kapni, nem csalódni hanem számítani valakire, és ne csak én rám számítsanak. És ne csak én figyeljek oda a másikra, hanem én rám is figyeljenek. Hogy fogadják el, hogy sokat dolgozom, hogy sok dolgom van és hogy nekem is kijár a pihenés. Eddig ez stimmel ;)
Ha minden ilyen jól megy és hát miért ne lehetne ilyen jó, csak pozitívan kell hozzáállni igaz? akkor igen, asszem megtalálom a kirakós játék utolsó darabjait. Végre egy egészben az életem, és örülök, hogy ezt az érzést Vele oszthatom meg, és örülök, hogy elhozta azokat az utolsó darabokat a kirakós játékhoz. Már csak össze kell ragasztani. És masszívan egy egész képet kapunk...de azért ez még messzebb van. A kételkedés, a kicsi félelem még mindig bennem van, még mindig nem merem teljesen átérezni ezt. De amint összeragasztottam a képet, ígérem nektek, ki fogom akasztani a falra, és abban fogok gyönyörködni egész álló nap :)
