HTML

Az élet értékei

Amikor rájössz, hogy az élet milyen értékes:)

Friss topikok

  • zöldtücsök: Mindig van jobb, csak van, amikor nem tudjuk, vagy nem akarjuk elképzelni. De tényleg mindig van j... (2010.01.16. 19:42) Elfáradtam :(
  • tibere: a jó hangulatú ebédet, ahol röhögőgörcsöd volt azt meg kellett volna említeni, az hatalmas volt :D... (2009.12.31. 15:33) Amikor minden a helyére kerül :)

Linkblog

Lassú víz partot mos!

2010.05.24. 16:47 (L)Barbi(L)

Szijjjasztok!

Ejjj de ezer éve nem írtam már semmit. Na most van egy szusszanatnyi időm, így gondoltam koptatom egy kicsit a billentyűzetet. Lassan négy hónapja egy árva betűt annyit sem írtam ide a blogra, egyre kevesebben látogatják az oldalamat és hát ez nagyon bánt. Így akkor inkább újra írok valamit ami mostanában foglalkoztatott. Nem is mostanában, hanem az elmúlt pár órában. Ugye ma hétfő van, Pünkösd hétfő. Itthon vagyunk, nem dolgozunk, és mikor holnap melóba megyünk, totál hétfő érzésünk lesz. Elveszítjük a bioritmusunkat, a jól bevált hétfőtől péntekig, heti öt napot dolgozom, kettőt itthon vagyok mókuskereket. Most megy heti négy nap, három nap pihi. Kinn ültem a konyhában, közben cigiztem és ezen méláztam. Vajon mivel töltik az emberek a Pünkösd vasárnapot és hétfőt? Vajon azért nem dolgoznak mert hagyománytisztelők és megünneplik ezt az ünnepet? Mit is ünneplünk Pünkösdkor? Én például nem tudom, és szerintem nagyon sok embertársam sem. De a Pünkösdre már nem úgy tekintünk, mint egy ünnepre. Hanem hogy nem kell menni dolgozni. Mindig nézzük a naptárat, mely ünnepnapok mikorra esnek, és bosszankodunk, mikor rájövünk, hogy a munka ünnepe, vagy a március 15-e hétvégére esik. Nem tartjuk igazságosnak. Akarunk lopni egy kis pihenőidőt, amikor meglátogathatod a családot, együtt lehetsz a családdal, vagy kitakaríts otthon. Nem azért nézed, hogy ünnepeld azon a napot azt ami van. Ma a rohanó világban legalábbis ezt tapasztalom. A barátaim húsvét hétfőn nem várják a locsolókat, hanem elmennek kihasználni az alkalmat és kirándulnak. Mert van egy plusz napjuk amit nem a munkával kell tölteni. Elveszítette a varázsát már az ünnep fogalma, talán egyedül a karácsonynak van még valami jelentősége, de ott is már a sok pénz, a marketing hatása alatt állunk. Mert milyen ciki olcsó ajándékot venni. Vegyünk fel rá hitelt. Nem szép dolog úgymond "kihasználni" az ünnepnapokat. Nem csak a karácsonyt, hanem bármilyen mást is. Mert igenis szerintem kihasználjuk. Én is, mások is. Vannak akik hagyománytisztelők és elmennek a misékre, elmennek a zászlófelvonásra, de a mai ember nagy többsége örül, hogy pihenhet. A sok munka, a sok kötelezettség, a megfelelés az elvárásoknak, mind ezt szüli. Én is már vártam ezt a három napot, mikor két napot a munkára (takarítás, ilyenek) szentelek és egy napot a pihenésre. És holnap már kedd. És újjé csak négy napot dolgozunk. És újra visszaáll minden a saját kis mókuskerekébe. És ez így fog menni évről évre, amíg dolgozunk, amíg bírjuk szusszal.

Na befejezem ezt a gondolatmenetemet, mert csak elszomorodok magamon és a kialakult helyzeten.

Hm...lassan négy hónapja együtt élek az én szemem fényével. Nagyon egy sínen zakatol a vonatunk és egymás mellett ülünk (Demjén Szerelemvonatán), és nem tervezzük, hogy ez a vonat megálljon, vagy hogy mellékvágányra fusson :)

Kb. egy hónapja tanulok vezetni. Egy régi ismerősöm mondta, hogy nekem nem való a vezetés, mert mennyire parázok tőle. Hát...úgy tűnik tévedett. Már nagyon szépen elindulok, már tudok nem lefulladni, váltani, földúton menni, tolatni, körözni. A csúcssebességem 40 km/h. :D Vicces, de élvezem. Volt már olyan hogy untam a sebességet, és gyorsabban akartam menni. De hát a kedves párom türelemre intett, mondván lassú víz partot mos. És szót fogadtam és megtanultam a 90 fokos fordulást, szintén földúton. Hát persze, nem is betonon. Alig érem el a kuplungot. Jó kicsire nőttem és kényelmetlen benyomva tartani, még szerencse hogy nem kell annyit használni, legalábbis a gyakorlásaim során még nem kellett. Na majd forgalomba. Ez, hogy tanulok vezetni, elég nagy élményt jelent számomra, az hogy én uralom a kocsit, én irányítom, és az én döntéseimet hajta végre. Amióta vezetek, már nem félek. Megtanultam hogy van rajta fék, és meg lehet állni. Az autópályán lévő száguldozás sem riaszt már meg annyira. Na jó ne gondoljatok olyan gyorsra de, a 100-120 km/h régen egy rémálom volt, ma már nem kottyan meg. Szokni kell na :)

Annyi de annyi mindent tudnék még írni, de már görcsöl a csuklóm. Ígérem hamarabb fogok újra írni, és mesélek még sokat sokat nektek.

Megyek kihasználom a potyapihinapomat még egy jó mozizással. :)

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://holtzingerbarbi.blog.hu/api/trackback/id/tr1002027948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása