Hm.....nagyon régen nem éreztem ilyet. Fizikailag elfáradtam. Nem is én érzem hanem a testem. Tegnap elég jó napom volt. Nagyon közel a fény érzem, de még mindig nem biztos, hogy ki akarok lépni a világosságba. Még mindig jobb ezen az oldalon lenni, még mindig kicsit bántja a szememet. Hívogat, a hang a fülembe egyre erősebben lüktet, hogy mennem kell, nincs mitől tartanom. De valami még mindig visszaránt. Egyenlőre hagyom ezt, nem erőlködök, talán kapok valami nagy löketet ami kiküld végre a fénybe, a normális életbe. Visszatérve a tegnapi naphoz. A meló halad, bár elborult az agyam. Már majdnem sírtam. Kaptam egy olyan mailt, amitől betelt nálam a pohár, és először az jutott eszembe, hogy megfojtom az összes spanyol embert aki létezik, hogy hogy lehetnek ilyenek amilyenek. Basztatnak hogy küldjek ki nekik egy határidő tervezetet, egy teljes napot rászántam, beszéltem a csoportommal, hogy mikorra és hogyan tudják megcsinálni és kitaláltam mindent. Elküldöm a tervezetet, amire az a válasz jön, hogy hát ez nem jó mert meg kell csinálni hó végére. Na most kérdezem én, elvárnak tőlünk mindent, hogy kész legyen, persze már kapacitásunk nincs rá, és elvárják hogy küldjek ki nekik egy tervezetet, közben ők már régóta tudják, hogy a munkát mikorra kell megcsinálni. Na most ezekután csak egy kérdés merült fel bennem. Ha tudják a határidőt és nincs beleszólásom, akkor miért nem küldték le hamarabb és akkor tudtunk volna úgy tervezni. De így? Nem értem mire volt ez jó. Szóval kikészültem, mert tudom hogy képtelenség megcsinálni :S

Összességében a feszültségemet este sikerült levezetnem mikor elmentem uncsiöcsémhez és elmentünk futni. Hát igen. Elfáradtam. Ahogy a blog címe is jelzi a testem hamar jelzett, hogy ezt most nem kéne. El kezdtünk futni a felvonulási tértől egy focipályához mert uncsiöccs kitalálta hogy utána focizni fogunk. Mondtam rendben. Nem futottunk keveset. Viszont ott rontotam el, hogy Betti (a barátnője) tempóját vettem fel akaratlanul, és igen hamar elfáradtam. Tudtam, hogy nem szabad de észre se vettem. Nem sokat futottam. Mondtam neki, hogy az én tempómba fogok futni. Sétáltam egy pár másodpercet és uncsiöccs csatlakozott hozzám, mert Betti meg tovább futott. Aztán el kezdtem futni a saját tempómba. Egyből éreztem azt a felszabadult érzést, hogy igen most haladok. És nem álltam meg. Bár a kezeim el kezdtek fájni, így el kezdtem lógatni és úgy futottam, próbáltam nem a futásra gondolni, hanem egész másra, és előjött megint a trappolás és a lélegzet közötti összhang. Még mosolyogtam is mikor uncsiöcs körbe körbe futkorászott körülöttem. Végre megint futok. Gondoltam magamban. Majdnem elfutottam a pályához, egy úttest választott el tőle, kb. 40 méter. Ugyanis éreztem, hogy a combjaim beadják az unalmast. Nagyon el kezdett fájni. Mikor a pályához értem, nyújtottam Bettivel és ott volt végem. A combom olyan szinten fájt, hogy ráállni nem tudtam a lábamra. Nem begörcsölt, hanem megeröltettem. Mondta Betti guggoljak le, hát ahogy leguggoltam, úgy pattantam is fel, mert baromira fájt. Ott döntöttem el, hogy túlságosan is eröltetem a futást, és itt az idő hogy pihenőnapot tartsak. Így ma nem futok. De holnap már megint fogok. Folyamatosan fáj a combom és baromi kemény. Nagyon furcsa érzés. Ha ülök minden ok, de ha lépcsőzök, vagy terhelem akkor fáj :( Igen, elfáradtam. Pedig most is mennék, ahogy itt írom a blogot. Csak mennék és futnék és futnék. Aztán fociztunk. Ott már jobb volt, én voltam Bettivel, öcs egyedül (mily meglepő) és futkorásztam, nem volt gond. Sprintelgettem, jaj de hiányzott, imádok sprintelni rövidtávon, gólokat rúgtam, hehe :) Szóval jó volt. Aztán irány hozzájuk, egy kis vacsi, egy kis dumálás és aztán olvastam. Jól be is aludtam a könyvön. Mármint az volt a párnám. Öcs ébresztett fel mentem a helyemre és elaludtam. Érdekeset álmodtam. Mátéval. A szakítás óta először álmodtam vele. Azt álmodtam, hogy voltunk egy bevásárló központban és ott ágyakat árultak. Ott voltunk az egyik ágyon és lefeküdtünk aludni. Mikor mondtam neki, hogy jó éjszakát, akkor adott jóéjt puszit :) És mindketten meglepődtünk...Majd újra megcsókolt. Utána hirtelen képváltás és egy kocsi után rohantam, amiben nem ismertem fel, hogy ki ül ott, de tudtam hogy Máté. És a rendszámtábla pörgött és ott üzent nekem. De már nem emlékszem rá hogy mit, azt tudom, hogy negatív üzenete volt. Utána megint képváltás és már a hóesésben sétáltam egy idegen helyen. Próbáltam felmenni egy lépcsőn, és mindig visszacsúsztam. De aztán felértem a feléig ahol is a hóban láttam egy embert. Egy idős nénit. Ráhullott már egy csomó hó, és mozdulatlan volt. Próbáltam neki segíteni, egyből felriadt és mondta hogy elesett és hogy nagyon fázik. Felsegítettem, hogy elviszem egy kórházba...és itt ébresztett fel Betti. Érdekes egy álom volt az már fix. De most már harmadik napja folyamatosan emlékszem az álmaimra. Pedig azért nem szoktam ilyen sűrűn álmodni. Bár inkább legyen ilyen nyugodt álmom mint felzaklató - mint az előző kettő volt.

Ha magamba akarok nézni és próbálnék erre választ adni, akkor nem tudnék. De lehet, hogy magamba se akarok nézni.

Ma megyek hastáncbemutatóra. Remélem barátnőm már nagyon izgul :D én is izgulok, hogy fog sikerülni. Aztán pedig buli. Másik barátnőm már nagyon várja, inni akar, hányni és belefeküdni :) Legalábbis így fogalmazott. Jah és pasizni :) Remélem összejön neki valami :)) Ha már ennyire akarja. Én mit akarok a mai este? Élvezni a zenét a táncot, a társaságot, önfeledt lenni, és most már egy picit boldog lenni. Egy kis pozitív érzést szeretnék már, hogy tudjam értékelni a körülöttem lévő dolgokat. Ahogy mindig is szoktam. Én törekedni fogok rá. És ki tudja, lehet hogy a mai este kell ahhoz, hogy bátran kilépjek a fénybe, hogy bátran végre kinyissam a szemem, hogy visszakapjam a lelkem, hogy el kezdjem összerakni a szívem, végülis miért ne lehetne? Ott lesznek a barátaim, a zene, az önfeledt bulizás. Lehet, hogy ez az a löket amire szükségem lesz, hogy élvezzem újra az életet? Végülis ma megint bele fogok kóstolni. Drága hang a fülem mögött, súghatnál valamit, mondhatnál valamit, hogy tudjam....Mi van a fényben? Mi van ott az alagút végén? Miért akarom hátrahagyni a sötét erdőmet, a szürke ködöt, a nyirkos tájat? Miért?