Lebegek...elkapott egy eufórikus érzés, és csak mosolygok. És tudom az okát :) A tenyerem izzad, és olyan vagyok mint egy kisgyerek :) Most lennék a felhők fölött, onnan néznék le, és kitárnám a két kezem, és örömmel nyugtáznám, hogy a világ megint megy össze. Tegnap este tettem valamit, amitől előjönnek a rejtett mély érzések. Ami csak a tudatalattiban van bennem és ez a felszínre hozza. Ez a bor volt :) Tinka ;) És elkezdtem picit megint pánikolni :S de aztán lenyugodtam, olyan régen nem éreztem a pánikot :) De rossz vele újra találkozni. És aztán kinyílt a szívem. Kitárult és most már képes befogadni. Képes újra szeretni, szerelmes lenni. Rajongani, örülni, boldognak lenni. És most boldog. Nem még nem szerelmes :) Még csak mosolyog, de nagyon is :) (Tinka köszönöm neked) Nem is tudok mit írni :) Még inkább nem írok semmit :) Majd kicsit később :)))))))
Mosolyogj a világra, és az visszamosolyog rád :)
2010.02.06. 14:25 (L)Barbi(L)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://holtzingerbarbi.blog.hu/api/trackback/id/tr31734083
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.