Elindultam! Nehezen tápászkodtam fel a zuhanásból, de feltápászkodtam. Mind két kezem megvan, mindkét lábam, a törzsem, a fejem, a nyakam. Király. Ennyi még megmaradt belőlem. Merre is vagyok? Sötét van...nem látok semmit...nem nem én vakultam meg, csak a világ sötét. Sötét árnyak borultak a városra, vagy csak rám? Mindegy menjünk...hm...nem is rossz ez a világ...Lehet még itt is találok értékeket...Végülis a blogom ezért jött létre, hogy kutassuk az élet értékeit. Hát hajrá...Nézzük miből csemegézhetünk...De várjunk csak. Hol a szívem? Miért nem félek, miért nem érzek? És miért nincs kedvem, nincs örömöm, bánatom, nincs semmim...Ja, hogy összezúzta a szívemet...Egy részét megkapta....Egy darabját...nem volt nehéz odaadni, ha már darabokra törte. A maradék homokkupacot összekotrom, egy üvegbe teszem és elrakom....nem érdekel....nincs most rá szükségem...Az ajtóm bezárva, több lakattal, zárral, lánccal, faretesszel, mindennel, ide senki nem teheti be a lábát....Ez az én világom, az én vakmerő világom...És nem akarok kimászni belőle, nem akarok fájdalmat, nem akarok bánatot, nem akarok érezni.....és nem is tudok..Jó így lebegni, a semmiben..
Hát akkor gyalogoljunk ebben a számomra teljesen új világban..Remélem sokat fogok tudni csemegézni belőle...Egy olyan világban ami nem szól másról csak az adrenalinról, az extázisról, és a semmiről..........
