Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat :) Kezdhetném így is a blogom új bejegyzését, és kezdem is, de nem mint a csapat van itt, hanem én :) Sikeresen meggyógyultam és túl vagyok életem egyik nagy megdöbbenésén. Miért is így kezdtem a blogot? Nagyon egyszerű. Ha azt mondom Visonta, sokaknak egyből világossá válik a helyzet. Visontán jártam a hétvégén egy teljes napot eltöltve ott. A lényeg az egészről annyi, hogy az én Kedvesem a Gyöngyösi Tájfutó Klub tagja, több mint tagja, az egyik mozgatóereje, és szombaton, azaz tegnap volt a klub évadzáró ünnepsége. Én is és barátnőm is, Ádám kedvese is meg lett hívva erre az eseményre. Párom megkért rá, hogy Visontán ne gyújtsak rá (leszokóban vagyok), és én megtettem amit kért. Voltak hullámvölgyek, volt hogy muszáj volt rágyújtanom mégsem tudtam (direkt nem vittem le cigit), és akkor kicsit elviselhetetlen voltam. Összesen 28 órát nem dohányoztam. Visontán Barátnőmmel, Zimivel kicsit kilógva éreztük magunkat. Reggel hétre mentünk, segítettünk a pakolászásban, aztán jött az évértékelés, ahol mindenki elmondta a magáét :) Volt díjazás (Kedvesem is díjazott lett), volt tervezés a jövő évre vonatkozólag, amiből rájöttem, hogy Máté cseppet sem fog unatkozni a jövő évben. Remélem azért részese lehetek az életének, és ahol tudok segíteni fogok neki. Ezután jött a tájfutás kicsiknek és nagyoknak része, azaz a nagyok futottak a Bányagödörben, a kicsik pedig a reggel kialakított pályán a tornateremben. Én voltam a fotográfus, Máté volt az elektronika feje, de azért ő is végigcsinálta mindhárom pályát :) Ezután mentünk uszikálni, ami abból állt, hogy a vízben labdáztunk, egymáshoz vágtuk a labdát, én kétszer is kaptam belőle, óvatlan pillanatokban, majd szaunáztunk. Ezután az iskolába mentünk vissza, ahol énekeltünk, és itt jelenik meg az újra itt van a nagy csapat című nóta amit kétszer is elénekeltek az egyesület tagjai. Ezután jött a nagybetűs Disco, ami nem igazán jött be, hisz számomra olyan zenék kerültek terítékre, ami nagyon tucc tucc volt és ráadásul már olyan este volt, hogy a szervezetem sikított a cigi után. Nem baj, tömtem magamba a még megmaradt szendvicseket, sütiket, üditőket :) Miért is jellegzetes ez a nap? Miért is az a címe a blogbejegyzésnek ami? Azért mert ez a nap nem csak a GYTK évadzárójáról szólt, hanem arról is, hogy Mátéval együtt ünnepeltük az első hónapfordulónkat. Még délelőtt folyamán vagy előző nap, már nem emlékszem említettem Ádámnak, hogy soha nem voltam még a Kékesen. Persze ezt Máté is hallotta. Este megpendítettem Máténak hogy mit szólna hozzá, ha nem mennénk haza az évadzáró után, hanem megünnepelnénk a hónapfordulónkat. Mondta jó, persze és mosolygott. Nem tudtam még a "merényletet" magam ellen. Elindultunk Gyöngyösre négyen (a srácok ott laknak) és mi nem szálltunk ki a kocsiból, hanem tovább mentünk. Nem sejtettem hova. Azt láttam már csak, hogy a várost elhagyjuk és megyünk egyre magasabbra és magasabbra. Majd jött egy tábla: Kékestető és egy jobbra nyíl. Bekanyarodtunk. Elámultam és bámultam, hogy én most a Kékesre megyek fel, ráadásul vele. Nem gondoltam volna, hogy így emlékezett rá, hogy én még soha nem jártam ott. És felvitt. És hogy tetézzük még a dolgokat, a hóesés is rákezdett. Mire felértünk, -4.5 fok volt és hát nem voltam éppen nagyon felöltözve. Kiszálltunk a kocsiból, a friss hó ropogott a lábam alatt és elvitt a legtetejére, ahol jelölve is van ez. Persze lefényképezett, persze határtalanul boldog voltam és persze, hogy a nyakába ugrottam. Innen már csak a kilátás volt gyönyörű :) Már amennyit sötétben lát az ember. Leírhatatlan élményben volt részem. És megint csak gyönyörű élményekben. Szép dolgokról számolhatok be, olyan eseményekről, amikről régen csak álmodtam. Megemlítettem, vagy hangosan mondtam a vágyaim, és azok vágyak is maradtak. Mátéval pedig minden álmom valóra válik, vagy ő tesz róla, vagy mellette történik. Ettől lesz teljes az élet. Azt érzed a szívedben, hogy nincs akadály, azt érzed, hogy amit meg szeretnél tenni, vagy átszeretnél élni, az megtörténik. Amikor az álmok valósággá válnak.
Hamar leértünk a hegyről, hisz Máté nem csak romantikus, hanem aggódó lélek is és hát nem akarta, hogy megfázzak. Bár maradtam volna még fenn, és gyönyörködtem volna a szép tájban. De hát ezt hozta az élet :P
Utána lementünk egy kilátóhoz, láttam Gyöngyöst, volt romantikus csók az éjszakában és aztán mentünk a városba. Láttam a város karácsonyfáját, sétáltunk és végül hazamentünk hozzájuk. Szépen záródott az este. Olyan kettő felé aludtunk el. Másnap mentünk a nagyszüleihez látogatóba. Nagyon édesek. Megölelt nagymamája és csak annyit mondott nekem könnyes szemmel: Vigyázz Rá! Én csak annyit válaszoltam, Vigyázok és rámosolyogtam. A szívem mélyén éreztem és érzem, Máténak szüksége van rám és nekem pedig Őrá :) Amikor két fél kiegészül és úgy lesznek egy teljes egész. Ezt éreztem akkor.
Lehet, hogy most csak a szerelemről írok. Lehet, hogy most csak Mátéról írok. De kérlek ne csak ezt vedd figyelembe. Nézz a sorok mögé. Nézd azt, hogy az új közeg ahol én jártam tegnap, az új emberek, a nagymama mind mind maguk közé fogadtak, új életvitelt, emberi lelkeket ismertem meg. Még nagyobb darab lett az enyém a világból. Még jobban magamévá tudtam tenni azt. És tudom, hogy itt még nincs vége. Sok minden vár még rám. Máté és Ádám most fognak lakást venni. Ott is tudom, hogy új élmények, új emberek várnak rám. Amitől az álomvilágom, a realitásom gazdagabb és színesebb lesz. Alig várom, hogy ezt az élménydobozt kinyithassam és a gyermekemnek mesélhessem. Úgy fogom kezdeni, ahogy élek: Ne álmodd az életed, éld az álmaid. Sok álmot éltem meg, ezen a hétvégén bővült a listám. És tudom, hogy még sok ilyen lesz.
