Hideg, sötét, fák és fények. Ez az a közeg ahol a mai estémet töltöttem. Sokat beszéltem, néha mosolyogtam is, de aztán a maszk ledobódott...És előtört az az arc ami rajtam van, ha magányban, ha barátokkal vagyok. Nem bírtam sokáig. Megfejtettem azt, ami már egy ideje megfejthetetlen számomra. Hogy a változatlanság is lehet változatos. Mikor közel engedtem magamhoz, változatlanul a semmi határolt körbe de mégis ott volt valami, ami más volt mint eddig. Talán úgy fogalmazhatok, hogy volt bennem egy érzés. A vágy érzése, a kíváncsiság érzése. A kíváncsiságomat kielégítettnek érzem. És nem lepődtem meg. Kaján vigyorral arra a következtésre jutok, hogyha nem is most, de majd elérem az alagút végét. Legalább egy kicsit fentebbi szintre jussak. Érdekes, hogy nem nagyon tudok írni, mert ma valahogy kibeszéltem azt ami a világomban van. Így most abba is hagyom...nem tudok írni, nincs mit mondanom....
Változatlanság változatosságot eredményez
2010.01.11. 22:09 (L)Barbi(L)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://holtzingerbarbi.blog.hu/api/trackback/id/tr41665022
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
