Sziasztok Drága Barátaim!

Hm...lassan újra visszatér minden a régi kerékvágásba, de addig még van pár nap, amit jó hasznosan kell eltölteni. Számomra a karácsony elmúlt, most valahogy nem volt olyan karácsonyi feelingem, nem érzékeltem a szeretet és az ünneplés erejét, mint eddig. Talán azért is mert mindennap ugyanolyan. Tökéletes :) No mindegy is, bár azért találkoztam egy csúnya hátulütővel is, amivel szerintem ti is. A sok kaja, süti és pia sajnos visszahozta a hőn leadott kilóimat. Szerencsére Őt nem zavarja. A fejéhez vágtam, hogy hogy szerethet egy ilyen kövér embert mint én. Csak mosolygott és annyit felelt, fogalmazzunk úgy, hogy van mit fogni rajtad :D Milyen kedves. De nem érdekel. Engem zavar :) Nagyon is. Szóval az élvezeteknek még adok egy kicsit az étkezés terén aztán pedig indul a fekete leves...Bár mennyivel egyszerűbb volt megszabadulni a kilóktól két hónapja :D Na remélem olyan érzések nem fognak újra előjönni.

Rég nem írtam, de van is mit. Az élet folyamatosan változik. Amit furcsáltam az az ex viselkedése velem. Vajon miért kell úgy tekinteni a másikra majd három év után, mintha egy senki lennék? Vajon miért kezel úgy mint egy vadidegent? Miért nem képes elfogadni azt a tényt, hogy attól még emberek vagyunk és van még egy két összekötő kapocs, elvarratlan szál, amit igenis meg kell oldani? Gondolok itt a cuccainkra illetve arra, hogy az ő segítségével sikerült volna megoldanom egy dolgot, ami a számítógépemhez kell. Erre ő jól megmakacsolva magát nem segít. A válasz egyszerű: képtelen feldolgozni a hiányomat. Miért írom ezt most le? :) Csak azért, mert ha valaki átvágja a fejed, vagy becsap, vagy csak pokollá teszi az életed, azt a sors úgyis visszaadja neki. Hehehe...No nem baj, már megoldódott minden, így már nincs rá szükségem. A cuccai? Hm. már összepakolva, majd egyszer megkapja őket...Na de ne pazaroljunk ennyi betűt rá! Inkább írok arról ami történt velem.

Eljött a Szenteste, jól bekajáltam, jól megajándékoztuk egymást és jól bealudtam. Ennyire egyszerű volt :) Majd 12 órát aludtam és mondhatom megérdemeltem. Másnap délután jött át Zimi, hogy elinduljunk Gyöngyösre, a srácokhoz. Kocsival mentünk és egyáltalán nem féltem. Jó mondjuk Zimi nem vezet gyorsan de élveztem a társaságát. Dübörgött a zene, és az agyamban már csak az a gondolat járt, hogy alig egy óra és végre láthatom Őt! Megérkeztünk, és a srácok keresztszüleihez mentünk, ahol aztán minden volt. Terülj terülj asztalkám, pálinka pálinka hátán :) Talán hármat vagy négyet ittam meg Jani bácsival meg Zimivel. A fiúk nem ittak. Ádám azért mert ment futni utána, gondolom én, Máté pedig azért mert ő vezetett hazafelé. Megérkeztünk hozzájuk, ökörködtünk kicsit aztán bealudtunk. Másnap mentünk nagyszülőkhöz, akkor ettem életem első káposztalevesét. Isteni finom volt. És mit ad Isten, Zimi, Ádám, Máté és én bealudtunk. A többiek beszélgettek mi csak aludtunk és aludtunk. Mátéval átmentünk a másik szobába és aztán pont pont pont:D De csak lightosan :) Átmentünk Danihoz, a fiúk barátjához, ahol bepálinkáztunk már megint, pókereztünk és én nyertem. Életemben először :) Nagyon örültem neki. Doki, legyél rám büszke :) Visszamentünk a srácokhoz és megajándékoztuk egymást Mátéval. Tőlem egy új pénztárcát kapott, raktam bele két óvszert :D, egy szerencsepénzt, és egy képet rólunk. Velencében készült. Alamuszin megkérdeztem melyik a kedvenc közös kép rólunk. És hát az került bele. Én kaptam egy tollat, amin a nevem van és egy barna színű kis határidőnaplót...(hogy tudja mire vágyom) Írattam is bele vele. Ezt írta, hogy: "Legyek tele programmal, melyen úgy érzem magam mint most. Máté". Hogy is éreztem magam: szerelmesen, a szívem megnyugodott, az érzéseim újra az egekbe szöktek, és úgy éreztem minden a helyére került. A helyem a karjaiban, a szívem a szívében, a kezem a kezében...Minden tökéletes volt akkor. Nem kívántam mást. Az a pillanat ami ott átjárta a szívemet, elmondhatatlan. Úgy éreztem, tényleg semmi másra nem vágyom. Kizártam a külvilágot, nem zakatolt az agyam. Csak azt tudtam, hogy az Övé vagyok, Ő pedig az enyém :) Gyönyörű volt. Na jó a Velencei érzéseimet semmi sem tudja felülmúlni de ez már nagyon kellett...Másnap laza nap volt. Az ég világon semmit nem csináltunk, Zimiék elmentek kicsit túrázni én dolgoztam, Máté is dolgozott...Aztán mentünk túlélőtúrára. Sajnos én nem indultam a túrán, nem volt csapatom de elütőttem az időt. És hát természetesen Mátéék megnyerték a túrát már megint :) Nagyon büszke voltam rájuk. Szupercsapat voltak, most már cSakcsapat, Chuck Norrissal az élen :) Ádám vezetési stílusától kivert a víz. Most már kezdem megszokni. Átlag 120-al ment, volt hogy felkúszott 150-re az a nyamvatt kilóméteróra, akkor a szívroham kerülgetett...De kezdtem megszokni. Visszaértünk Pestre, és nem törtét itthon más csak pont pont pont... :D És most itt vagyok. Összeségében nagyon jó volt ez a pár nap, nagyon jól éreztem magam. Aztán megyek is tovább, mindjárt megyünk előszilveszterezni ugyanoda, ahol voltunk és megártott a sok pálesz. Ideje bebizonyítani, hogy csak a gyógyszertől volt. Hogy hol szilveszterezünk? Fogalmam sincs, még nincs megbeszélve. Van egy két program de hogy mi lesz? És tudjátok mit? Nem érdekel...a lényeg hogy vele leszek...

És remélem még jó sokáig vele leszek. Mert jó vele. Nagyon jó :)

Van újévi fogadalmam is :) Majd elmondom ha sikerült, addig furdaljon csak a kíváncsiság mindenkit. Sőt terveim is vannak amiket véghez viszek. Az első, hogy nyáron leteszem a jogsit. Már semmi nem állíthat meg és akadályozhat meg benne, hogy letegyem. Kb. egy hónapja döntöttem el és egyre jobban akarom. Jó is, hogy Ádám ilyen vadul vezet, mert szokom a különleges helyzeteket. Nyáron leteszem és veszek egy kocsit. Ez a tervem a jövőévre. Aztán, hogy ezen felül mi lesz? Jah tényleg, Róma. Lassan azt is szervezni kell...

Sok minden van, amit nyárig meg kell csinálni és alig várom, hogy elkezdjem. Olyan jó tele lenni tervekkel, ötletekkel amiket tudom, hogy véghez fogok vinni. Végre önmagam lehetek végre magamra figyelhetek, végre megvalósíthatom az álmaim. Hányszor írtam már ezt le meg gondoltam ezt. És mennyire igaz. Alig várom, hogy megosszam veletek a sikereim. A lépcsőn elindultam. Jó sok lépcsőfok van rajta. De végigmegyek rajta. Hajrá 2010 :)