Kedves Barátom!
Köszönöm, hogy a blogomat olvasod. Nem vagyok még túl tapasztalt, de úgy érzem írnom kell, ki kell írni magamból azt a felgyülemlett érzelmi sokkot amit az elmúlt pár hétben érzek. A blogom célja talán az is, hogy rávilágítsam az embereket arra, hogy az élet igenis értékes, és hogy vannak még álmok, csodák, és van sors is, amiben hinni kell, hiszen ez visz előre, ez hajt a tetteid, céljaid megvalósításában. Én sem ilyen voltam. Nem hittem benne. Persze amit szerettem volna elérni, azt tűzön, vízen keresztül vittem, de álmokat megvalósítani és saját magam boldogságára összpontosítani valahogy mindig is elfelejtettem. De aztán beütött a krach...Azóta érzem azt, hogy bátran merjünk lépni és tudjuk azt, hogy minden cselekedetünk csakis miattunk, saját magunkért történjen. Hisz saját magad vagy a legjobb barátod, a bizalmasod.
A történetem közel másfél hónapra nyúlik vissza, mikor is kiléptem egy számomra borzalmas kapcsolatból. Részletezhetném a rossz dolgokat, de nem fogom, mert már elmúlt vége van és azóta egy teljesen más ember áll előtted. A kapcsolat három évig zajlott, hazugsággal teli, és sok sok boldogtalansággal, bizalmatlansággal. A barátaim majdnem elveszítettem, elfordultam a saját életem elől és csak a kedves életére koncentráltam. Önzetlen akartam lenni..Túl jól sikerült. De aztán jött az utolsó csepp a pohárba, robbantam mint egy bomba és végeztem...és eljött az én időm.. A múlt hátrahagyása, egy új élet kezdete, amibe sem ő, sem pedig a bajai, problémái nem tartozhatnak és tartozhattak bele. Az elválásunk október 21-én lett "hivatalosan" kimondva, nagyon rossz volt. Telesírtam a párnám, a munkámat elhanyagoltam, veszélybe került az állásom, két hét alatt 7 kilótól szabadultam meg a sok gyomorgörcs és ideg következtében. De talpra álltam. Köszönhetem ezt az én barátaimnak, akik mindvégig mellettem álltak és kitartottak mellettem. Ekkor kezdtem el nyitni a világ felé...Rájöttem, hogy mennyi minden van körülöttem, és hogy nem csak ez az egy párkapcsolat létezik. Rájöttem, hogy pasi nélkül is igazán lehet élni, saját magadra koncentrálsz. Mindig azt mondták nekem, hogy meg kell találnom önmagam. Soha nem értettem, hogy ez mit takart. Ma már tudom. És megtaláltam magam is. Soha nem gondoltam volna, hogy én imádok sétálni. Ma már ha tehetem, mindig sétálok, jár a lábam, járok túrázni, és csak menni, menni, menni. Rájöttem, hogy nem csak párkapcsolatban vagyok önzetlen, hanem a baráti kapcsolataimban is. Újra szoros kötelék alakult ki a lányok között, szétválaszthatatlanok vagyunk, minden hülyeségben benne vagyunk. Spontán bulik, összejövetelek. Ekkor jött a nagy elhatározás. Szakítok a múlttal mindennemű formában és megvalósítom önmagam. El kezdtem a saját stílusomnak megfelelően öltözni, elmentem fodrászhoz, teljesen új az én képemet tükröző hajat csináltatni és hát a hatás nem maradt el :) Megnéznek a pasik, önbizalmat nyertem, magabiztos lettem. A vidéki barátom mondta mikor találkoztunk, hogy mennyire megváltoztam és előnyömre...porszemnek érzi magát mellettem. Megnyugtattam, hogy nincs így, csak végre önmagam lehetek és végre önmagammal is foglalkozhatok. Ezáltal magabiztossá, önbizalommal telivé váltam és nem bántam meg.
Volt egy álmom. Olaszország. Rengeteget halasztottam, de mára már ez is valóra vált. Teljesen szingliként indultam neki az útnak, és párkapcsolatban tértem haza... Nem számítottam rá, hogy őszinte legyek. Egyik este meg is kérdeztem az én "angyalkámat", hogy mire föl ez a sok jó. Velence, este, tengerpart, Ő, bor, és szerelmet vallott...Nem tudom, hogy válaszolt e, de azt tudom, hogy én magamnak válaszoltam. Mert megérdemlem. A sok rossz után nekem is kijár a boldogság. Elsírtam magam...és végre az örömtől. Attól a mámorító örömtől, ami átjárta a testem és a lelkem és úgy éreztem áttudom ölelni az egész világot. Felejthetetlen érzés. A tudat, hogy minden sikerülhet. És, ha csak egy kis időre, de minden a Tied.
Aztán fordult a kocka. Egy elhagyott lány, akit becsaptak, megcsaltak, egy másik nőért elhagytak, egyszerűen a dobogó legtetején érezhette magát, hiszen aki mindezt megtette vele, boldogtalan...és még be is ismeri...Skypeon beszélgettünk, küldtem át egy képet neki, és onnan nem volt menekvés...jöttek a szebbnél szebb mondatai, hogy boldogtalan, a lánnyal, a suliban, a barátaival, képtelen velem beszélni, és hogy én voltam a nagy ő számára de későn jött rá. Hogy ezzel mi volt a célja nem tudom. Az biztos, sajnálni nem tudtam, csak még több önbizalmat adott, hogy a porban fetreng és miattam sápítozik. Sajnálom a barátnőjét, hogy mindez a háta mögött zajlik. De ugyanezt én is átéltem...
Aztán jött a gólyabál, ahol sajnos összefutottunk. A szemét egyszer sem pihentette rajtam. Mellette állt a lány, aki miatt elveszítettem őt! Egy egyszerű sziát kaptam, a többiekkel beszélgetett, aztán én sarkon fordultam és az én szerelmemmel együtt besétáltam a bál területére. Kétszer láttam még akkor este. Egyszer a lány rámmosolygott, nem tudom miért, de nem viszonoztam. Másodszor egy padon ültek, nem éppen rózsás hangulatban. Én meg vigyorogva, az egész világot a magáénak tudva és három pálinka után indultam a karaoke részhez, ahol elénekeltük barátaimmal a Bikini Részegen ki visz majd haza számát. Fergeteges hangulatot csaptunk :) Eszembe se jutott, hogy ott lehet. Csak az a mondás, hogy amit főzött egye is meg. Boldog vagyok. Minden nekem kedvez, nekem imponál. És ez jó.
Kedves Barátom. Ha a blogomat olvasod, rá fogsz jönni, hogy az élet nagyon is jó. Vannak rossz dolgok, de meg kell látni a jót. Mindig a pozitívat befogadni, és akkor nem lesz semmi baj. És egyszer te is érezni fogod, hogy a világ a tiéd.
Élményekkel teli életet kívánok és remélem, hogy a blogom segítségével, illetve az életem elmesélésével további jó dolgokat tudok okozni a szívedben. És ne feledd: Ne álmodd az életed, hanem éld az álmaidat. Erőt ad. És te leszel a legboldogabb ember a világon :) Én már az vagyok :)
